2026-04-23
SZÖLLŐSI-ZÁCSIK SZANDRA SÉRÜLÉSE ELLENÉRE IS A CSAPAT MELLETT VAN, ÉS FOLYAMATOSAN DOLGOZIK A FELÉPÜLÉSÉN.
A sérülés körülményeiről, az elmúlt időszak legnehezebb pillanatairól, valamint a jelenlegi állapotról és a visszatéréshez vezető útról beszélgettünk vele.
A klub 2025. november 17-én az alábbi közleményben számolt be a sérülésről:
„A történelmi nemzetközi továbbjutás örömét sajnos beárnyékolja egy súlyos tény, miszerint Szöllősi-Zácsik Szandra, aki a csapat vezéreként járult hozzá a szenzációs sikerhez a Zvezda elleni hazai selejtezőn, megsérült. Az orvosi vizsgálatok elülső keresztszalag-szakadást állapítottak meg, az operáció elkerülhetetlen. Szandra ebben a szezonban sajnos már nem léphet pályára.”
Egy hosszú rehabilitáció közepén az ember már egészen másként látja a dolgokat, mint az elején. Az első időszakban még ott van a „megcsinálom” lendület. Szandra számára ugyanakkor nem ismeretlen ez a helyzet, hiszen korábban már többször is átélt rehabilitációs időszakot, így volt tapasztalata arról, mi várhat rá. Ilyenkor még nem tűnik olyan hosszúnak az egész, inkább egy feladatnak, amit le kell zárni. Ahogy viszont telnek a hónapok, egyre inkább előjön, hogy ez valójában mennyire elhúzódó folyamat, ahol nemcsak fizikailag, hanem fejben is folyamatosan ott kell lennie az embernek.
Szöllősi-Zácsik Szandra most pontosan ebben a szakaszban jár: már túl van a rehabilitáció jelentős részén, de még mindig benne van abban a monoton, sokszor mentálisan nehéz munkában, ami ezt az időszakot jellemzi. Ő maga is úgy érzi, hogy ez most egy hullámzó periódus, amelyben nem folyamatos az előrelépés, hanem kisebb visszaesések is részei a folyamatnak.
„Mentálisan nagyon erősnek kell lenni, hogy a gyakori hullámvölgyeket át lehessen vészelni, mert, vannak jobb és rosszabb napok. De úgy érzem, hogy most már azért jövök ki ebből, mert túl vagyok a rehabilitáció felén. Már látom a fényt az alagút végén, és nagyon bízom benne, hogy minél hamarabb túl tudok lendülni ezen az időszakon.” - foglalta össze érzéseit Szöllősi-Zácsik Szandra.
A rehabilitáció egyik legnehezebb része nem feltétlenül a fizikai megterhelés, hanem az, hogy az ember kikerül abból a közegből, ami addig természetes volt számára. Egy csapatsportoló életében minden a közösségről szól: az edzések, az öltöző, a meccsek, az együtt töltött idő. Ehhez képest a rehabilitáció egy sokkal zártabb, sokszor kifejezetten magányos folyamat, ahol a napi munka nagy része egyedül történik. Szani számára ez az egyik legnehezebb része az egésznek, mert világ életében csapatban létezett, ehhez volt hozzászokva. Az elmúlt hónapokban viszont ez teljesen megváltozott, és ez mentálisan ez is komoly kihívást jelent.
„Nem az elején volt a nehezebb, hanem most. Az, hogy én világ életemben csapatban léteztem, mindig körülöttem voltak a csapattársaim … és most már majdnem öt hónapja egyedül dolgozom. Ilyenkor tényleg csak a gyógytornász van mellettem vagy az aktuális szakember, akivel éppen dolgozom.”- fogalmazott Szandra. 
A sérülés pillanata minden sportolónál egy törés, még akkor is, ha már átélt hasonlót korábban. Szaninál is megjelent az a gondolat, ami ilyenkor szinte elkerülhetetlen: „talán itt a vége?”. Ez azonban csak egy rövid ideig tartott, inkább egy ösztönös reakció volt, mint valódi döntés. A környezete nagyon gyorsan segített abban, hogy ebből kijöjjön, és visszataláljon ahhoz a mentalitáshoz, ami végigkísérte a pályafutását.
„Amikor jött a sérülés, az első gondolatom az volt, hogy akkor itt a vége, én ezt abbahagyom. De ez tényleg csak pár perc volt. Találkoztam a kisfiammal, a kislányommal és az apukámmal, és ez elég gyorsan elmúlt. Utána már úgy voltam vele, hogy az élet sok akadályt elém rakott, ezt is megugrom. Ha már egyszer megugrottam, akkor meg fogom még egyszer.” – mesélte. Ez a hozzáállás adta meg az alapját annak, hogy újra belevágjon a rehabilitációba, még akkor is, ha pontosan tudta, milyen hosszú út vár rá.
A visszatérés fogalma sokszor leegyszerűsítve jelenik meg: mintha az első pályára lépés lenne a cél. Szani viszont sokkal mélyebben látja ezt a kérdést. Tudja, hogy az első meccsek még nem lesznek tökéletesek, és ezt el is fogadja. Nála a valódi visszatérés nem egy dátumhoz kötődik, hanem egy érzéshez.
„Lehet, hogy ott leszek az első meccsen, meg utána is több mérkőzésen, de nem leszek a régiformámban. Nem leszek se bombaformában, se igazán jó formában. Akkor mondom azt, hogy visszatértem, amikor lesz egy meccs és saját magamnak azt mondom: „Na, ez végre jó volt!” - tette hozzá Szani.
A sérülés előtti pillanatok gyakran újra és újra visszatérnek egy sportoló fejében. Szandra is többször végiggondolta, mi történt pontosan, és mit csinálna másképp. Az egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy egy olyan mozdulatból indult el minden, amit korábban szinte soha nem használt.
„Nagyon sokszor végiggörgettem azt a pár másodpercet. Miért pont azt a mozdulatot csináltam, fogalmam sincs. Soha nem csináltam előtte. És valószínűleg nem is fogom többet. Szerintem ezt az agyam most már tudatosan blokkolni fogja.” - vélekedett irányítónk.
Szani arról is beszélt, hogy a csapat egyik legnagyobb ereje az egységében rejlik, amelyben a nemzetközi szereplésnek is fontos szerepe van. Mint mondta, már az elején látszott, hogy ebben a csapatban nincsenek külön csoportok, az Európa-liga pedig ezt tovább erősítette, hiszen a játékosok a pályán kívül is sok időt töltenek együtt.
„Már az elején is nagyon lehetett látni, hogy mindenki együtt mozog, az egész egység. A nemzetközi szereplés pontosan ezt erősíti tovább: mondjuk egy reptéren nem öt helyre ül le a csapat, hanem mindenki egy helyen van, mindenki odahúzza a saját kis székét” – fogalmazott.
A pályán kívül lenni mindig nehéz, ugyanakkor egy másfajta rálátást is ad a játékra és a csapat működésére. Szandra végig követte a mérkőzéseket, látta, hogyan alakul a dinamika nélküle, és azt is, hogyan lépnek elő a fiatalok, illetve miként veszik át a szerepeket. Bár sérülése miatt nem lehetett a pályán, a csapattól egyáltalán nem szakadt el: ott van a mérkőzéseken, figyeli a játékot, beszélget a lányokkal, és ahol tud, próbál segíteni.
„Voltak olyan mérkőzések, amiket élvezet volt nézni. Nem volt mindig kiemelkedő egyéni teljesítmény, de azt lehetett mondani, hogy ez egy igazi csapatmunka volt. Tényleg együtt dolgoztak a pályán, és ezt nagyon jó volt látni. Ha kérdeznek a lányok, természetesen segítek. Van, akinek csak egy ölelés kell, akkor megölelem, és neki már az is jólesik. Most ilyenekben tudok segíteni: egy-két jó szóval, tanáccsal vagy egy öleléssel.” – idézte fel Szöllősi-Zácsik Szandra.
A pályára való visszatérés ugyanakkor nemcsak a játékoson múlik, hanem azon a szakmai munkán is, amely nap mint nap zajlik a háttérben. Szöllősi-Zácsik Szandra a Zvezda elleni hazai selejtezőn elszenvedett sérülését követő, nyolc–tíz hónapos rehabilitációs folyamatban a szakmai stáb összehangolt munkája meghatározó, amelyben Heckel Zoltán, a klub egészségügyi vezetője és fizioterapeutája, valamint Ollé-Csordás Anita gyógytornász is kulcsszerepet vállal. Szani a teljes felépülési utat velük együtt járja végig.
A közös munka nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is meghatározó, hiszen egy ilyen hosszú rehabilitáció során a bizalom és az összhang legalább annyira fontos, mint maga az edzésmunka.
„Számomra nagy öröm együtt dolgozni Szanival, mert rendkívül motivált és eltökélt abban, hogy újra a pályán legyen. Igazi küzdő alkat, aki soha nem adja fel. Jelenleg a rehabilitációja középső szakaszában járunk, a harmadik szinten, ahol már a futását tökéletesítjük, és fokozatosan bevezetjük az irányváltásokat, az egylábas felugrásokat, a különböző kitámasztásokat és leérkezéseket, valamint a rotációs mozgásokat. Emellett folyamatosan dolgozunk az állóképessége visszaépítésén is. A célunk az, hogy a csapat júliusban kezdődő alapozásakor már közel teljes értékű munkát tudjon végezni.” - mondta Heckel Zoltán, a MOL Esztergom egészségügyi vezetője, fizioterapeutája.
A rehabilitációban Ollé-Csordás Anita is jelentős szerepet vállal, aki kiemelte, hogy Szandra jó ütemben halad a felépülésben, és jelenleg már az összetettebb, nagyobb terhelést jelentő gyakorlatok kerültek előtérbe. „Jól halad Szandra rehabilitációja, már a szökdelések, a futástechnika javítása, valamint a komplex gyakorlatok közben végzett térdstabilizációs feladatok állnak a fókuszban az állóképesség fejlesztése mellett. Szanival nagyon jó a közös munka, végig együttműködő és motivált a folyamat során. Egy ilyen hosszú rehabilitációnál kiemelten figyelünk a mentális támogatásra is, hiszen a nehezebb időszakokon ez segíti át a sportolót. A rehabilitáció során természetesek a mélypontok, ezekben a helyzetekben a szakemberek feladata, hogy segítsék a sportolót a továbblépésben.” – fogalmazott Ollé-Csordás Anita a MOL Esztergom gyógytornásza.
Szandra is úgy érzi, hogy egyre jobb formában van, de nem szeretne semmit elsietni. „Nyáron már szeretném elkezdeni az alapozást a lányokkal, teljes értékű munkát szeretnék végezni. Látok rá esélyt, hogy ez meglegyen. És nagyon bízom benne, hogy minél előbb eljön az a meccs, ahogy korábban is említettem, amikor azt mondhatom: ezért megérte!” - foglalta össze gondolatait Szöllősi-Zácsik Szandra.
